Bitrotator | 2020. ápr. 6.
https://www.youtube.com/channel/UC1-2hur5lVH-k9R4F4yVvGQ

Provided to YouTube by CDBaby

Meltdown Attack · Bitrotator
Lost + Found
℗ 2020 Bitrotator
Released on: 2020-04-03

Auto-generated by YouTube.

https://bitrotator.bandcamp.com/

https://www.facebook.com/bitrotator
___

Lejátszólista:

https://www.youtube.com/watch?v=Wzsq1Ew_GOA&list=OLAK5uy_nsh8G0HJCyQW9XC6Ww1vbeYa9C-gpLgvo
___

A Három Hollóban 2024. augusztus 30-án, péntek este lépett színpadra a hazai elektronikus szubkultúra három különleges előadója, az Explosive Diode, a Bitrotator és a Zajnem, melynek beszámolóját itt olvashatjátok.

https://hunindustrialtech.hu/ropogos-electro-power-trio-a-harom-holloban/

Mivel elég korán érkeztem a helyszínre, és még nem nagyon lézengtek vendégek, ezért épp a gondolataimat szedegettem össze az egyik sarokban. Perceken belül teljesen spontán módon valahogy véletlenül összenéztünk a Bitrotator tagjaival, akikkel azelőtt még soha nem találkoztam személyesen, így kaptam az alkalmon és mindjárt egy kis beszélgetésre invitáltam őket. Később csatlakozott asztaltársaságunkhoz Syngular (Molnár Ferenc) is.

E spontán összeverődés keretében így nem csak a Bitrotator hivatalos eredettörténetébe kaphattam bevezetést, hanem közel háromnegyed óra leforgása alatt alaposan kivesézhettük a zenészekkel a demoscene és a korai videojátékok által inspirált 8bit és chiptune szubkultúrát, a zenekészítés bevált praktikáit és technikai aspektusait, miközben izgalmas megfejtéseket is kaphattam arról, hogy miként nőtte ki magát ilyen gyorsan ez a retro-tech nosztalgia, a videojátékhangzás szeretete, ami a chiptune, synthwave, cyberwave és 8bit techno underground színteret meghatározza.

Némedi Tamás: Még soha nem volt interjú velünk, ez az első ilyen.

H.I.T: Akkor engem ért ez a megtiszteltetés, hogy elsőként faggathatom ki a Bitrotatort. Honnan indul a történetetek, mi a fegyvertáratok?

Ádámffy Balázs: Turbosolarium álnéven synthwave zenét csinálok, illetve régebbről van még ilyen, hogy OneByteMuzik, ami chiptune-projekt volt, már 10+ éve, régen. Onnan indult a Bitrotator is, amelyben én vagyok a producer, ami azt jelenti, hogy én írom a számok nagy részét, nem mindet, van, amit Tomi. A fegyvertár? Szintik, dobgépek illetve minden hangkeltő kütyü. A zenekarban elég erős vonal ez a 8bit chiptune, szóval van C64, Game Boy, ezek a vasak sokat szerepelnek.

NT: A gyerekkori régi videójátékok és régi gépek hangjának a nosztalgikus szeretetéből indul ez az egész.

H.I.T: Korban nem állunk messze egymástól, talán csak pár év választ el bennünket, így az emlékeink is nagyjából ugyanabból a fiatalkori lelkes korszakból táplálkoznak.

ÁB: Én viszonylag későn, kilencvenvalahányban kaptam egy C64-et, hatodik-hetedikes koromban. Már akkor is próbáltam vele zenét írni.

NT: Ezeknek a szeretete benne marad az emberben, van egy nosztalgiafaktora azok számára, akiknek jelentett valamit az életében. A OneByteMuzik-ot mutatta nekem a Balázs, én akkor már gitároztam és akkor gondolkodtam, milyen érdekes lenne ezt az elektronikus zenei vonalat, ami chiptune hangzással párosul, a rockgitározással összehozni, mert ezt olyan kevesen csinálják, meg olyan kuriózum lenne, ha ezt valaki csinálná Magyarországon.

ÁB: Volt ilyen zenekar amúgy, a svéd/finn Machinae Supremacy, de az nagyon metál.

NT: A LukHash-t ismertük, aki egy lengyel producer, szóval a nagyvilágban voltak erre már kísérletek. Akkor azt gondoltuk, hogy ezt megcsináljuk a magunk szájíze szerint. A zenekar ötlete olyan 2010 körül született meg, de úgy igazából, amikor már zenéket is megjelentettünk, azok 2016-2017 körülre lettek készek. Onnantól kezdve igyekszünk folyamatosan évről-évre valamilyen kiadványt csinálni és mindig egy kicsit új útra terelni a dolgokat. Általában 3-4 számos kislemezeket csináltunk az elején, tavaly most egy albumnyi anyagot sikerült kiadni (Glitch on the Nightsky, 2023, Bandcamp – szerk.) és új utakra evezni. A kezdeti időszakban keményebb, trance-esebb vonal ment, most meg hogy öregszünk, chiptune és synthwave-esebb, lágyabb, chillesebb zenei vonalra tértünk át. Ez nem jelenti azt, hogy teljesen elkanyarodtunk.

ÁB: Én csináltam most breakbeat-et is, amit a Tomi ki nem állhat. Nem tudni, hogy meg fog-e jelenni mint Bitrotator (nevet), de néha ilyen trance-et is tolok. Nagyon eltérő zenei háttérből jöttünk.

NT: Elég sok zenei kezdemény a fiókban végzi, mert valamelyikünknek nem tetszik, nem tudjuk hozzátenni a magunk részét.

H.I.T: Demokrácia van nálatok?

NT: Alapvetően igen. Régóta ismerjük egymást, tizensok éve…

H.I.T: Milyen zenéken nőttetek fel?

NT: Én metálzenéken alapvetően: Metallica, skandináv metálzenék, a góthoz is kapcsolódom, Paradise Lost, Moonspell, Tiamat. Teljesen más zenei közegből jöttünk. Aztán később rock irányba mentem el. Felfedeztem a 80-as évek gót rock zenéit, Joy Division, Bauhaus, Sisters of Mercy. Aztán a Motyóval (Jakab Árpád – Utolsó Hullám, Disorder Podcast – szerk.) találkoztunk és mondta, hogy csinál egy új zenekart, ez az Utolsó Hullám és akkor behívott engem, így most két színtéren is játszom. De az az érdekes, hogy összekapcsolódik ez a kettő.

ÁB: Nálam a nagyon gépzenék. Happy Hardcore, Charlie Lownoise, Dűne, 90-es évek, Raver’s Nature, nagyon vad zenék, kicsit drum and bass, trance, Mayday és körülbelül Tiësto-nál vége van nálam az elektronikus zenének, semmi újat nem hallgatok. Mostanában találtam rá a synthwave-es témákra. Nagyon szeretem hazai oldalról a Quixotic-ot, Megahit-et, nemzetköziből a VHS Dreams-t, Kavinsky-t, aki most volt az olimpián is.
BitrotatorBitrotator


H.I.T: Gyakori elektronikus zenekaroknál, hogy régi munkatársak állnak össze, régóta együtt dolgoznak, mindegyik informatikus, programozó, ilyesmi…

ÁB: Nálunk ez családi ismeretségből fakadt.

NT: Zeneileg külön utakon jártunk, de annyit beszélgettünk, megmutattuk egymásnak a dolgainkat, és mondtuk, hogy hozzunk össze valamit. Az első próbálkozásoknál már érződött, hogy ebből valami jó is kisülhet.

ÁB: Konkrétan az első demó, amit összehoztunk, az lesz ma!

NT: Az akkori tízéves ötlet a mai napig benne van a repertoárban.

(Időközben előkerül és csatlakozik a Bitrotator harmadik, „csendes” tagja, Gál Gergely is.)

Gál Gergely: Igazából nem vagyok tag és nem is lépek fel velük, csak csendestárs vagyok. Biztosítom most a road-ot, meg nálam szoktak próbálni a pincében a srácok. Az eleje óta érdeklődök, barátok is vagyunk, tartjuk a szoros kapcsolatot, tehát adta magát. Már régebb óta ismerjük egymást, hogy a Bitrotator megalakult volna.

NT: Egy közös nyaraláson voltunk a Magas-Tátrában, 2010-ben. Túráztunk a Csorba-tótól, szakadt rólunk a víz, ott már a zenekar nevét is kiötlöttük.

H.I.T: Annyira azért nem siettétek el…

NT: Ez egy hobbi, nekem futottak már akkor zenei projektjeim, ilyen kis amatőr zenekarok, gitározgattam itt-ott a punkrocktól a metálig, még tribute zenekarban is játszottam. Az egy jó gyakorlás volt, azon nőttem fel, nem éreztem cikinek, bár nem dicsekszik vele az ember. Voltak ilyen saját számos próbálkozások, főleg magyar nyelvű, pop-rockos, metálosabb vonalban, de komolyabb kiadványig vagy fellépésig nem jutott el a dolog. Amikor vége lett ennek az időszaknak, akkor kezdtük el komolyabban a Bitrotator-t.

H.I.T: Mi a legnagyobb nehézség vagy kihívás abban, amit csináltok?

ÁB: Hűha! Az időbeosztás. Család és gyerekek, viszonylag sok melóm is van, sokat utazok, ez egy kihívás. Illetve nagyon nehéz érvényesülni. Rengetegen írnak zenét, rengeteg hobbizenekar van. Ez a stílus nagyon réteg, még az undergroundon belül is nagyon underground, nagyon kicsi a hallgatótábora. Az viszont érdekes, hogy a mienk, ha nagyon kicsi is, de nagyon nemzetközi. Sok amerikai meg svéd hallgatónk van, ezt látjuk a statisztikákon, meg az a néhány magyar, aki ismer minket. Igazából nehéz ebből kitörni, de nem is nagyon erőlködünk vagy görcsölünk ezen.

H.I.T: Nézitek ezek szerint a hallgatottsági statisztikákat?

NT: Az elején nagyon néztük a Spotify-statisztikát, hogy milyen fogadtatása lesz, mennyire fogja érdekelni az embereket. Aztán rájöttünk, hogy érdekli is, meg nem is. Akkora zaj van, akkora a kínálat, hogy az emberek figyelme könnyen továbbkalandozik.

ÁB: Vagy nagyon réteget kell csinálni, vagy nagyon profit. Mi a nagyon profi felé szeretnénk orientálódni.

NT: A social media meg a trendekre van kitalálva. Tegyük fel, ha nem illesz bele egy trendbe, akkor nem tudod magad reklámozni. Próbálj meg egy fizetett hirdetést elindítani, az első kérdés az, hogy kihez kapcsolódsz? Gyakorlatilag egy kópia előadónak sokkal könnyebb, jobb lehetőségei vannak a médiában.

H.I.T: Mi a stratégiátok, mire helyezitek a hangsúlyt? Hogy technikailag pengén szólaljatok meg, vagy hogy izgalmas legyen, amit komponáltok és előadtok?

NT: Hogy zeneileg izgalmas legyen, amit csinálunk és ha már élőben is előadjuk, az is lekösse a figyelmet. Az élőzenei látványra is igyekszünk odafigyelni. Viszonylag sokat gyakorlunk, erre a koncertre vagy 8-10 próbánk is volt hétről-hétre.

ÁB: Én annyit még hozzátennék, hogy a legelejétől arra törekedtünk, hogy élőben elő lehessen adni és az „élő” azt jelenti, hogy nem lehet számítógép a színpadon. Nem akarunk laptopot, csak vasakat. Aztán idővel beláttam, hogy legalább egy backing track kell.

H.I.T: Sok zenekar cipekedik is ám rendesen!

ÁB: Nekünk is rengeteg a cuccunk, rengeteg programozott fényünk van, abba is sok meló ment, sok nehéz cucc…

NT: A kezdeti koncertjeink mindenféle látvány nélkül mentek, de éreztük, hogy kell valami plusz. Ketten vagyunk a színpadon, ez nem elég, hogy lekösse az emberek figyelmét. Akkor jöttek a lámpák, amelyeket a számok hangulatához programoztunk.

H.I.T: Mennyi fellépésetek volt eddig Magyarországon vagy külföldön?

NT: Külföldön nem játszottunk még, itthon évi 1-2, összesen úgy 10-15 live act, pl. S8-ban, Riffben, kisebb klubokban például. Egyszer az AROK PARTY-n játszottunk (A retro informatika és a régi számítógépek rajongóinak éves találkozója, demoscene party és retro játéktalálkozó – szerk.), ez a demoscene parti, ami Ajkán van minden évben, oda is a chiptune miatt lehet minket kötni, mivel a hallgatók és a közönség főleg abból a szcénából vannak.

H.I.T: Ez egy eléggé niche dolog, amiben nincs benne minden hétköznapi ember. Mainstreamnek, populárisnak egyáltalán nem mondható és amit ti vágtok, az ráadásul borzasztóan technikai készségigényes. Feltételezem technikai oldalról jöttök.

NT/ÁB/GG: Gépészmérnök, villamosmérnök, közlekedésmérnök… Mindenki mérnök!

H.I.T: Szóval ez a chiptune, synthwave, cyberwave… ezek talán mind a mérnök, informatikus szakmáknak az „agyleeresző” kikapcsolódásai kombinálva a retro nosztalgiával tech színtéren?

NT: Igen, ezt jól látod.

ÁB: Ez egy full kikapcsolódás és technikai, de mégis kreatív…

NT: Meg egy kis művészeti dolgot is lehet belevinni!

(Közben csatlakozott hozzánk Molnár Ferenc is, aki a Syngular szóló elektroprojektet csinálja. Itt írtam az első fellépéséről.)

ÁB: Mi azért a demoscene-ben nem vagyunk benne. Inkább a zenei részében igen, de ilyen 8bites komputert én az életben nem programoztam, ahhoz túl fiatal voltam. Amikor én kaptam gépet, akkor inkább csak játszottam rajta.

H.I.T: Nektek mennyire volt meg a tracker korszak? (zenei trackerek, a HIT_ISS07-ben elég hosszú írás lesz róla – szerk.)

Molnár Ferenc: Valami C-Lab, 16 sávos, pattern-alapú szekvencer progi volt C64-re interfésszel.

ÁB: Abszolút! Én Fast Trackeren kezdtem 386-os PC-vel, meg Rock Monitoron. Reklámozom rögtön a Budapest Micro-t, mert igazából az is beindította ezt. Itt láttam először gameboy live act-et. Tizenpár éve elindult ez a retro láz először, hogy elkezdtek Nintendo Game Boy-on zenélni rengetegen. Volt magyar is, a Failotron, aki rohadt jó zenéket csinált. Nekem akkor épp olyan korszakom volt, hogy nem írtam jó ideje zenét már, és akkor uhh, ez kell! Utánanéztem, szereztem egy Game Boy-t, hozzá LSDJ-t, fél év után már vágtam.

(A Game Boy egy 8bites kézi videójáték-konzol, amit a Nintendo tervezett és gyártott és 1989-ben került először forgalomba. A Little Sound Dj egy Game Boyra írt zenei szekvencer, amelyet videojáték-zenészek, Grammy-díjasok és chiptune-virtuózok használnak szerte a világon. – szerk.)

H.I.T: Ez a chiptune dolog és retro-nosztalgia szerintetek hogyan robbant be szinte a semmiből? Mi válthatta ki ezt ebben a modern technológiai korban a felpörgetett processzorgyártás, a gaming hardware-igényessége, a MIDI-billentyűk innovációja mellett, hogy végül ti, és még sokan mások is ehhez a régebbi technológiához kapcsolódtok?

MF: Felnőttek az új nemzedékek és azok között is akadnak olyan őrültek, akik ezt szeretik és nem a napi sakkot. A divat is hullámzik picit, jönnek vissza a 70-es, 80-as évek, térdzokni meg ilyenek, csajoknál a mindenféle bő cuccok. Sokan abban nőttek fel és keresnek valami egyéb utat, ami nem feltétlenül valami új, hanem visszanyúlik a régihez. Sokan szeretik vagy sokan utálják, de ez egy lehetséges válasz.

ÁB: Technikai oldalról azt látom, hogy rengetegen ülünk a gép előtt, de amikor van egy vasad és egy limitációd, az annyira inspiráló, mert nem a képernyő előtt ülsz, de mégis alkotsz valahogy, amit lehet rögzíteni és megmarad. Nekem nagyon bejött 10-15 éve ez a Dawless Jamming. Kirakod a vasakat, és valamennyire élő, valamennyire programozott.

(Dawless jamming: spontán elektronikus zenekészítés és rögzítés számítógépek és digitális zenei munkaállomás, azaz DAW nékül, kizárólag valódi hardware-eket, billentyűzeteket, “vasakat”, tehát digitális vagy analóg hangszereszközöket használva. – szerk.)

MF: Én meg ott tartok, hogy nem igazán akarok nótát írni, csak live-os, mintaalapú valamit pont amiatt, mert mindenki nótákat ír. Ott a Spotify, ott a streaming, ötmilliárd zene van feltöltve, minek legyek én az ötmilliárdegyedik, aki nótákat feltölt? Én már csak az élő zenét tartom bármire, mert az, hogy mit töltesz fel, a kutyát nem érdekli.

ÁB: Ezt tapasztaljuk is!

H.I.T: Mennyit improvizáltok egyébként?

ÁB: Valamennyit igen. Én hoztam ezt a Dawless Jamming témát, de ahhoz, hogy elő tudjuk adni, valamennyire kell valami struktúrát tartani. A számainknak gyakorlatilag popstruktúrája van, nem ez az elszállós techno, hogy tízperces progresszív valami, hanem van eleje, vége, chorus, verse, bridge. Emiatt valamihez kellett ragaszkodni, és emiatt hibrid. Valamit improvizálok, valamit nem. Tominak a gitárjai meg vannak írva, a szólója ki van találva, azt játssza el. Így minimálisan tud belenyúlni, mert van egy backingünk is, ami a keretet megadja, hogy itt lesz a szám vége, és “Tomi, addigra végezd el a szólódat!” (nevet)

NT: De jó lenne játszani még egy kört abból a szólóból! (nevet)

MF: Emiatt több típusú live megoldás van, amit mondtál, mikor elmennek ilyen minimáltechnós meg goás irányba és szól tíz percig. Nem azt mondom, hogy ez rossz, csak az más. Zenét tanultam egész életemben, zenészként közelítem meg ezt az egész elektronikus stílust. Így azt veszem észre, hogy – nevezzük egy groove-nak – több patternből áll, az egyik valamilyen szinten refrén, a másik verze. Egy idő után rájöttem, hogy olyan mint egy nóta.

H.I.T: Előfordul, hogy azért el szoktatok szabadulni és abba se bírjátok hagyni, szabadon eresztitek valamelyik szekvenciátokat például?

NT: Ez a dalszerzési fázisban megesik, de főleg külön csináljuk. Küldözgetjük egymásnak a WAV-sávokat, utána meg összefésüljük őket. Régebben volt, hogy jammelgettünk, de hatékonyabb volt ez a sávküldözgetés. Abszolút működik az, hogy beloopolok egy zenei részt és a végtelenségig játszok rá. Ha azt érzem, hogy hopp, ez jó, akkor felveszem, megtanulom és helyére rakom a hangokat.

MF: Ti akkor így egymásra találtatok? Az jó. Nálam volt, hogy együtt dolgoztam valakivel, akivel ez működött, de volt olyan is, hogy mindenki otthon elkezdte írni a sajátját, belevitt preferált hangzásokat és teljesen eklektikus lett az egész, aztán nem lehetett a két dolgot mashup-olni.

ÁB: Kell, hogy valaki vezesse. Nálunk az a felosztás, hogy én elkezdem a tracket, átküldöm a gitár nélküli sávokat, Tomi rájammel, megírja a gitársávot, visszaküldi. Ez egy elég rigid, merev folyamat ahhoz, hogy ne legyen káosz. Én próbáltam mással együtt dolgozni ilyen techno projektben és nem lett belőle semmi, mert a másik is ilyen dalszerzői, produceri dolgokat akart csinálni meg én is, és akkor ütik egymást, ami őrület.

NT: Általában az van, hogy akitől az alapötlet származik, akkor ő legyen annak az egésznek a megmondója, de mindenki kidolgozza a saját részeit. Csinálok egy csomó sávot, aztán pár ki lesz dobva végül.

ÁB: Igen, azért elég sokat vágunk a track-ekből meg számokból is…

NT: Nyilván nem mindig sikerül közös nevezőre jutnunk. Van olyan téma, amihez én nem érzem, hogy hozzá tudnék tenni. Volt olyan is, hogy én hoztam egy dalt, de igazából nem tudtuk kialakítani együtt, mert nem volt elég ütős. Manapság nem érdemes töltelékszámokat megjelentetni. Ha nem jó, akkor minek? Nem úgy van, mint régen a bakelitnél, hogy 40 percnyi egy lemez és ki kellett tölteni valamivel. Ha három jó számod van, akkor három jó számot adsz ki.

MF: Én a groove-okkal úgy vagyok, hogy dob és basszus kell, és amíg ez a kettő nem ösztönöz mozgásra, addig teljesen fölöslegesek a többi részek. Amíg nincs egy jó nyers “alap”-alapod, addig teljesen fölösleges abban a patternben tovább lépni.

ÁB: Én nagyon sokáig akkordmenetből indultam ki és most azt csinálom, amit te. Azt gondoltam, hogy egy dal legyen egy szép akkordmenet meg szerkezet. Aztán rájöttem, ha nem húz, akkor akármit csinálhatsz! (nevet) Úgyhogy most már én is dob-basszusból indulok ki.

MF: Meg a tempó nagyon fontos. Sokszor elrontanak nótákat, mert ha egyszer annak 118 (BPM) áll jól, akkor ne tolják 142-vel, mert érződik rajta, hogy az kapkodás. De fordítva is.

H.I.T: Szerintetek mi az a BPM-tartomány, amin belül érdemes maradni?

ÁB: Ez nagyon stílusfüggő…

MF: Igazából ami jó neki, ami jól áll annak az adott dolognak.

ÁB: Mostanában amúgy ilyen 100-105 BPM-esek ezek a synthwave-es témák nálam.

NT: Korábban volt már 140-150 is.

ÁB: Most is lesz 170-től és 100-ig megyünk lefelé. Minden van!

H.I.T: Dolgoztok-e külső hangmintákkal?

ÁB: Dolgozunk, de én igazából kreatívan kezelem, szarrá vagdosom őket, illetve dobok, rengeteg kick, szóljon jól, vokálchopok néha innen-onnan, ahol találok, a gitár pedig mindig saját.

NT: Mostanában már re-ampolt gitár van, tehát erősítőre visszavezetve, visszamikrofonozva, de a rendes, valós gitárerősítőnek a hangja.

ÁB: Én viszonylag sokat vasazok, tehát megírom a sávot valami szoftverszintivel. Ha már jól szól, meg nagyjából a szerkezet kész, akkor a MIDI-t átrakom a vasra és felveszem hangkártyára. Sokszor van az, hogy a szoftver jól szól így is, de csak ráveszem magam, mégis átrakom vasra, bekapcsolom, bemelegszik, behangolom, vacakolok.

NT: De sose bánod meg!

ÁB: …és a végén: hát ezt meg kellett csinálni! Mert annyival jobb, érdemes! Már nem férek el otthon a cuccoktól.

MF: Kinek mekkora a szobája!

H.I.T: Melyik az az eszköz, amiről soha mondanátok le, még egy világvége esetén sem?

ÁB: A Nintendo Game Boyom az LSDJ chiptunes szoftverrel!

NT: A gitáromat nem mondhatom, mert csak az a hangszerem, ráadásul több gitárom is van. Akkor az első gitáromat mondanám, amin megtanultam játszani. 20 éve vettem, köt a személyes kapcsolat hozzá. Ezt fogom ma is használni a koncerten. Nem egy csúcsminőségű hangszer, de feltuningoltam arra a szintre, hogy a színpadon is megállja a helyét.

H.I.T: Idehaza nagyjából mekkora rajongótábora lehet annak, amit csináltok? Növekszik-e, érzékeltek-e változást?

NT: Szerintem növekszik, de nagyon lassan és igazából ez nem is csoda, mert nagyon szűk ez a réteg, a demoscene tagjain kívül nem sok embert érinthet ez. Inkább furcsának találják, de nem gondolják, hogy ez élvezhető is lehet a számukra.

ÁB: De ezzel együtt lehet élni. Inkább a synthwave megy, abban itthon is vannak nagyon jó producerek.

NT: Akkor lehetne ezt növelni még, ha populárisabbá tennénk.

H.I.T: De ezt… akarjátok?

NT: Nem feltétlenül, de ugyanakkor egy kicsit kacérkodunk is vele. Lehet, hogy a jövőben teszünk bele énekes felvételeket is. Miért is ne? Meg lehet próbálni. Meg rockgitárral kiegészíteni. De nem hazudtolnánk meg magunkat, nem ez az elsődleges cél. Az a lényeg, hogy magunknak megfeleljünk.

ÁB: Meg valahol tényleg ilyen eklektikus ez. Valami megtetszik, csinálunk egy olyat. Meg sokszor stílusgyakorlat ez. Mondok egy példát: 90-es évek Mayday, milyen menő!

H.I.T: További Bitrotator tervek?

NT: Tovább szeretnénk bővíteni a stíluspalettát, tehát lehet, hogy lesz majd énekes szám is. Megmaradunk a zúzósabb daloknál, de lesznek lágyabbak is. Még szélesebb spektrumon leszünk, még műveltebb lesz az egész zene. Tanulunk, képezzük magunkat folyamatosan. Most is arról beszéltünk, hogy megyünk mixing-tanfolyamra, hogy egyre jobb mixeket, egyre jobb minőséget készítsünk zeneileg, technikailag, meg műfajok szintjén is.

H.I.T: Nagyon örülök, hogy beszélgethettünk, sok sikert kívánok nektek a továbbiakban és izgatottan várom az előadásotokat.

NT/ÁB: Nagyon köszönjük, aztán reméljük, hogy tetszeni fog!

https://hunindustrialtech.hu/bitrotator-interju/
___

A lost+found könyvtár célja

A lost+found könyvtár a lemezművelet során törölt vagy elveszett fájlokat tartalmazza. Az ebben a könyvtárban lévő fájloknak van inode-ja, de hiányzik a hozzájuk tartozó fájlnév, amely általában lehetővé teszi a rendszerben lévő fájlok elérését. Azonban még mindig hozzáférhetünk egy fájl adataihoz, vagy visszaállíthatjuk azokat, ha a fájl integritása sértetlen.

Az ebben a könyvtárban lévő fájlok rendes fájlok lettek volna egyszer inode-dal és fájlnévvel. Ritka esetekben azonban, amikor egy folyamat megnyit egy fájlt egy művelethez, és valahogy egy másik folyamat törli a fájlt, miközben a régi folyamat még használja, akkor az csak egy adatfragmentummá válik. Tehát, ha egy helytelen leállítás vagy kernelpánik következik be, miközben az adatot a folyamat használja, az adat elavulttá válik.

Mivel a fájlra való hivatkozások már nem léteznek, és a fájl már nem érhető el normálisan, az fsck az adatokat új fájlba alakítja vissza, és a lost+found könyvtárban helyezi el.

Mivel a fájlt már töröltük, nem kell törődnünk vele, és nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk. Másrészt, ha a fájlrendszer hardver- vagy szoftverhiba miatt sérült, a felhasználók feladata, hogy futtassanak egy fsck-ellenőrzést, és megtalálják ezeket a fájlokat, miután az fsck elhelyezte őket a lost+found könyvtárban. Ezután visszaállíthatjuk az adatokat ezekből a fájlokból, ami attól függően, hogy mennyire volt súlyos a fájlrendszer sérülése, hasznos lehet számunkra, de lehet, hogy nem.

https://www.baeldung.com/linux/lost-found-directory