Fény az abszolút sötétségben: miért egy tízéves fényképezőgép volt a legalkalmasabb az Artemis–II misszió rögzítésére?

Az Artemis–II küldetés nemcsak az emberi űrrepülés új mérföldkövét jelentette, hanem egy váratlan technológiai döntésre is rávilágított: miközben a NASA a legmodernebb kamerákat is a fedélzetre vitte, a misszió vizuális dokumentációjának kulcsszereplője egy közel egy évtizedes fényképezőgép lett.

Az április elsején magasba emelkedő SLS rakéta az emberiség eddigi legtávolabbi űrutazásának kezdetét jelentette, és egyúttal egy technológiai látszólagos ellentmondást is magával vitt a fedélzeten. Amikor az Artemis II négytagú legénysége – Reid Wiseman, Victor Glover, Christina Koch és Jeremy Hansen – megdöntötte az Apollo–13 távolsági rekordját, mintegy 406 ezer kilométerre eltávolodva a Földtől, a legkritikusabb vizuális dokumentációt egy évtizedes technológia végezte. Bár a NASA feljuttatta a Nikon jelenlegi csúcsmodelljét, a tükör nélküli Z9-et is, a misszió valódi igáslova a 2016-ban bemutatott, megjelenésekor nem éppen népszerű Nikon D5 maradt.

A döntés mögött a fényfizika megmásíthatatlan szabályai állnak. Az elmúlt évtized iparági fejlesztései a felbontás maximalizálása felé mozdultak el, aminek fizikai ára van: a kisebb fotodiódák kevesebb fényt képesek befogadni. Amikor a Nikon bemutatta a 20,8 megapixeles D5-öt, a marketingkommunikáció a csillagászati, 3,28 milliós maximális ISO-értéket harsogta. Bár ez a véglet a gyakorlatban zajos és használhatatlan képet ad, a gép alacsony fényviszonyok közötti teljesítménye nem volt túlzás. A D5 volt – és a mai napig maradt – a Nikon valaha épített legjobb magas érzékenységű kamerája, beleértve a legmodernebb tükör nélküli vázakat is. A mélyűr abszolút sötétjében ez a kivételes, nyers hardveres fényérzékenység az, ami garantálja a tudományosan is értékelhető képminőséget.

https://punkt.hu/2026/05/02/feny-az-abszolut-sotetsegben-miert-egy-tizeves-fenykepezogep-volt-a-legalkalmasabb-az-artemis-ii-misszio-rogzitesere/

jellemzők

https://web.archive.org/web/20200921112402/https://www.nikon.hu/hu_HU/product/digital-cameras/slr/professional/d5#tech_specs

Előzmény

Válasz

Egy doboz diától egymillió képig: a The Anonymous Project története | 26 • 05 • 07

Egy véletlen internetes vásárlásból indulva mára közel egymillió diapozitívet számláló archívummá nőtte ki magát Lee Shulman projektje, amely a 20. század privát emlékezetének egyik legfontosabb vizuális gyűjteményévé vált.

A The Anonymous Project 2017-ben indult, amikor Lee Shulman egy doboznyi ismeretlen eredetű Kodachrome-diát vásárolt az interneten. A kezdeti, személyes kíváncsiságból fakadó gesztus hamar tudatos gyűjtőmunkává alakult: Shulman célja az lett, hogy megmentse és rendszerezze azokat az amatőr felvételeket, amelyek a hétköznapi élet pillanatait rögzítik, ám készítőik és szereplőik gyakran ismeretlenek maradnak. Az archívum különlegessége éppen ebben az anonimitásban rejlik: a képek nem egyéni életmű részeként, hanem kollektív vizuális emlékezetként működnek.

https://punkt.hu/2026/05/07/egy-doboz-diatol-egymillio-kepig-a-the-anonymous-project-tortenete/

Előzmény

Válasz

Sült krumpli, fagyi, vaku – Martin Parr és a The Last Resort negyven éve

Martin Parr halála után nemcsak egy életmű zárult le, hanem a dokumentarista fotográfia egyik meghatározó fejezete is új értelmezési keretbe került. A The Last Resort: 40 Years On kiállítás a Martin Parr Foundation szervezésében Bristolban 2026. május 24-ig látogatható, és egyszerre vállalkozik az életmű egyik kulcsfontosságú sorozatának újrabemutatására, valamint a fotográfus halála utáni emlékezés gesztusára.

https://punkt.hu/2026/04/27/sult-krumpli-fagyi-vaku-martin-parr-es-a-the-last-resort-negyven-eve/

Válasz

Tíz díjat nyertek a 24.hu fotóriporterei a Magyar Sajtófotó Pályázaton | 2026. 04. 23.

Kihirdették a 44. Magyar Sajtófotó Pályázat győzteseit, kollégáinknak, Mohos Mártonnak és Szajki Bálintnak összesen tíz díjat osztottak ki.

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Fotóriporterek Szakosztálya az idén is kiírta pályázatát, és várta a fotográfusok 2025-ben készített, legjobbnak tartott képeit. A pályázatra elsősorban a hazai és határon túli magyar sajtó munkatársainak jelentkezését várták, de a megmérettetés – a korábbi évekhez hasonlóan – minden 18. életévét betöltött pályázó számára nyitott volt. 258 szerző 2355 pályaművel, összesen 6196 fotóval pályázott érvényesen. – olvasható a 44. Magyar Sajtófotó Pályázat sajtóanyagában.

Az április 23-án megtartott díjátadón Mohos Márton és Szajki Bálint kollégáinkat is díjazták, a 24.hu fotóriportereinek munkáját összesen tíz díjjal jutalmazták.

Mohos Márton az Emberábrázolás – portré (sorozat) és Sport (sorozat) kategóriákban második helyezést ért el „Amikor elveszítesz valamit, akkor jössz rá, hogy mennyire szeretted” és A magyar rodeó című fotósorozataival.

Márton Tóth Nikolettről készült képriportja januárban jelent meg lapunkban, miután egy évet töltött a Jókai utcai házomlásban megsérült táncművésszel. „Amikor elveszítesz valamit, akkor jössz rá, hogy mennyire szeretted” című sorozatában Niki küzdelmét követhetjük végig a teste feletti kontroll visszaszerzéséért, illetve példaértékű hozzáállását az élet nehézségeihez.

https://24.hu/kultura/2026/04/23/tiz-dijat-nyertek-a-24-hu-fotoriporterei-a-magyar-sajtofoto-palyazaton/

aaa.jpg

Válasz

„Én itt, Pesten olyan semmiember vagyok” – 10 évig készült Korniss Péter fotósorozata egy tiszaeszlári kubikosról | 2024. 01. 27.

Mivel a munkásszállók nem inspirálták, a fotográfus vonatra szállt, és a három hónap alatt többször is megtett Budapest-Miskolc útvonalon végül meg is találta azt a főhőst, akin keresztül bemutathatta a fővárosba áramló vidéki munkások életét. Korniss Péter képein Skarbit András – akiről addigi 54 életéve alatt összesen nem készült húsz fénykép – lett az ingázó munkás archetípusa.

Visszapillantó című sorozatunkban fotográfusokat kértünk meg arra, hogy keressék meg velünk évtizedekkel ezelőtt Budapesten készült fényképeik pontos helyszínét és meséljenek a kamera előtt állva arról, amit akkor a kamera mögött állva rögzítettek a főváros életéből.

https://24.hu/tag/visszapillanto-sorozat/

A projekt a Budapest 150 emlékév részeként, a Pro Cultura Urbis Közalapítvány támogatásával valósult meg.

A Visszapillantó videósorozat szerkesztői: Virágvölgyi István és Huszár Orsolya.

https://24.hu/kultura/2024/01/27/visszapillanto-korniss-peter-vendegmunkas-ingazas-budapest-foto/

Válasz

Soha életükben nem láttak még ilyen katasztrófát | 2025. december 13.

„A tűz a születésnapomon kezdődött. És tessék, négy hónappal később még mindig ezzel küzdünk” – mesélte a taxisofőrként dolgozó Simon Rodriguez, miközben vízzel teli kannákat pakolt ki az autója hátuljából.

Bár mostanra alábbhagytak a hatalmas erdőtüzek, amik nyáron pusztítottak Spanyolországban és Portugáliában, a spanyol galíciai régió lakói még mindig az utóhatásokkal küzdenek. Most épp a vízszennyezés okoz gondot, mivel az őszi esőzések hamut és üledéket sodornak le a hegyoldalakról, ezzel eltömítve a vízfolyásokat és ihatatlanná téve az ivóvizet. A Reuters képriportja.
https://telex.hu/kulfold/2025/12/13/spanyolorszag-galicia-portugalia-erdotuz

Vilamartín de Valdeorras lakóinak már október vége óta azt tanácsolják, hogy ne igyanak a csapvízből, és főzéshez se használják. Rodriguez épp nekik szállította az ivóvizet, közben arról beszélt, hogy zuhanyozni sem tudnak, annyira fekete a víz. Meg kell várniuk, hogy elálljon az eső, csak utána tudnak fürödni. Ő maga két napja nem zuhanyzott.

aaa.jpg

Válasz

700 méter a havannai Calle G és a Paseo del Prada utcák hossza, ahol a kubai fiatalok szívesen lógnak, mert itt található a 35 nyilvános wifi-pont egyike a kommunista ország fővárosában. Erről a 700 méterről kapta címét az az anyag, amit Szász Lilla fotográfus két éve készített a városi törzsekről. Kuba azóta még súlyosabb válságba süllyedt, és a második rész már azokra az elszánt fiatalokra koncentrál, akik az exodus ellenére az országban maradtak (az elmúlt néhány évben a 11 milliós Kuba lakóinak legalább a tizede elhagyta az országot, amit a kubai történelem legnagyobb exodusaként tartanak számon). A fotográfussal a kubai fiatalok ellenállásáról beszélgettünk, és arról, hogy ebben hogyan segít nekik az országban 2016 óta elérhető internet.

https://telex.hu/foto/2025/12/21/szasz-lilla-fotografia-kuba-gordeszka-because-the-sun-may-rise-tomorrow

Szász Lilla munkáiról elsőre Larry Clark fotói és filmjei jutottak eszembe – a Külvárosi rockerek című 2005-ös film szerintem különösen közeli referencia. A fotós Ryan McGinley műveit, illetve a kubai Alejandro González AM-PM című sorozatát említi a fontos inspirációi között.

https://www.icp.org/browse/archive/constituents/larry-clark

https://ryanmcginley.com/

http://www.alejandrogonzalez-studio.com/downloads/Alejandro-Gonzalez-dossier-20190930.pdf

A Mert talán holnap kisüt a nap című sorozatból a tervek szerint 2026 márciusában, az INDA Galériában nyílik majd kiállítás a Budapest FotóFesztivál keretein belül, a kubai fotókból pedig közösségi összefogással készül egy album is, amelynek itt lehet hozzájárulni a munkálataihoz.

https://www.ulule.com/because-the-sun-may-rise-tomorrow/

aaa.jpg

Válasz

A punk New Yorkban soha nem halt meg, csak átalakult | 2025. november 30.

Emmanuel Rosario 1989-ben, dominikai bevándorlók gyermekeként született New Yorkban. Számára a fényképezés sokáig nem művészi útkeresés vagy önmegvalósítási projekt, hanem a hétköznapokból való menekülés volt. A Harlemben töltött, gyakran feszült és kiszámíthatatlan gyerekkora 2006-ban gyökeresen megváltozott, amikor egy fényképezőgépet kapott ajándékba. A fotózás lehetőséget teremtett, hogy megértse és feldolgozza a körülötte lévő valóságot.

https://www.emmanuelrosario.com/

Korán hatottak rá azok az alkotók – Mary Ellen Mark, Nan Goldin, Larry Clark –, akik őszinte, sokszor kegyetlenül közeli képeken keresztül mutatták be a társadalom peremére szorult közösségeket. Később barátja, Theo Gosselin is inspirálta, aki hasonlóan intim, személyes tekintettel közelített az általa fotózott emberekhez. Ez az elemi közvetlenség lett Rosario saját munkájának alapvetése is.

https://telex.hu/foto/2025/11/30/nyc-punk-scene-emmanuel-rosario-mai-mano-haz

Emmanuel Rosario NYC Punk Scene című kiállítása 2025. október 28. és december 7. között ingyenesen megtekinthető a Mai Manó Házban.

aaa.jpg

Válasz

Egyszerű, diszkrét, és olyan, mint egy üres vászon – megválasztották 2026 színét | 2025. december 4.

A „Cloud Dancer”, azaz a felhőtáncos nevet kapta a Pantone Intézet által jövő évre kiválasztott szín, amire már a neve is utal, az ugyanis nem más, mint a fehér, egészen pontosan a színskála 11-4201-es árnyalata – írja a Time.com. Az intézet 27 éve minden évben kiválaszt egy kiemelkedő színárnyalatot, ami meghatározza majd a következő év trendjeit az öltözködéstől a lakberendezésig. Az idei szín a „Mocha Mousse” volt.

A magát „globális színhatóságként” definiáló cég szerint a „Cloud Dancer” légies jelenléte úgy hat a „zajos világban, mint a belesuttogott béke és nyugalom”. Ez az első alkalom, hogy a Pantone fehér színt választott azóta, hogy 1999-ben elkezdte megnevezni az év színét.

A cég a bejelentésben azt is írta, hogy „a Cloud Dancer, hasonlóan egy üres vászonhoz, az új kezdet iránti vágyunkat jelképezi. A régimódi gondolkodásmód rétegeit lehámozva megnyitjuk az ajtót az új perspektívák, új szempontok előtt”.

A Pantone Intézet ügyvezetője a sajtóközleményben azt írta, hogy a változásokkal teli időszakban, amikor „újragondoljuk a jövőnket és helyünket a világban, a Pantone 11-4201 Cloud Dancer egy diszkrét árnyalat, amely a tisztaság ígéretét hordozza magában”. Az embereket körülvevő zaj és nyüzsgés már elviselhetetlen, és megnehezíti, hogy meghalljuk a belső hangunkat. „A Cloud Dancer a tudatos egyszerűsítés felé visz, javítja koncentrációs képességünket, és megszabadít minket a külső hatások zavaró tényezőitől.”

https://telex.hu/karakter/kultura/2025/12/04/pantone-feher

aaa.jpg

Válasz

Olcsó szállodák, naplemente, neon | 2025. november 16.

„Udvarias, szép képeket készíteni nem nehéz. Szerintem sokkal érdekesebb annak a szélén táncolni” – mondta Robby Müller, olyan filmek operatőre, mint az Alice a városokban, a Párizs, Texas vagy éppen a Hullámtörés.

Müller képei pedig néha gyönyörűek voltak, de nem feltétlenül úgy, ahogy gondolnánk, a szépség mindig valami homályos, koszos, neonfényes, lelakott térben, vagy a lemenő naptól megvilágított, végtelen autóúton lapult, nem pedig egy képeslapon. Esetleg egy Polaroid-fotón.

https://telex.hu/foto/2025/11/16/robby-muller-polaroid-foto-usa-fotomuveszet-biff

aaa.jpg

Válasz