Linux világuralom teljes: Miért ostobaság a nyílt forráskódú közösségek ellen fogadni

Tíz évvel ezelőtt a Unix a világ 10 leggyorsabb számítógépe közül ötöt birtokolt, és a teljes szuperszámítógép-piac 44%-át. Ma? A Unix, az egykor fékezhetetlen teljesítményű erőmű, nem szerepel a világ leggyorsabb számítógépeinek top 10-es listáján. A fenébe is, még az első 50-be sem tud bekerülni. Legalábbis azóta nem, amióta a Linux átvette a hatalmat.

A Linux felemelkedéséről és a Unix bukásáról szóló, kijózanító statisztikák között egy figyelmeztetés is van a nyílt forráskódú szoftverekkel versenyezni kívánó, saját fejlesztésű infrastrukturális szoftvergyártók számára: nem lehet nyerni. Akkor nem, ha a közösség is részt vesz benne.

Közösség: A rejtett teljesítményfokozó

Ez nem volt mindig nyilvánvaló. 1999-ben a Sun Microsystems vezérigazgatója, Scott McNealy, akinek a cége drága, de nagy teljesítményű Unix szervereket gyártott, mindent elkövetett, hogy a Linux teljesítményét lekicsinyelje, azzal érvelve:

A Linux olyan, mint a Windows: túl kövér az ügyfélhez, a készülékhez ... nem skálázható a szerverhez ... Miért írna bárki is még egy csekket a Microsoftnak? Nem tudom. De miért is tenné a Linuxot? Ez a rossz válasz.

McNealy-nek megbocsátható a rövidlátása. Elvégre 1999-ben a Linux nem tudott bekerülni a tiszteletreméltó Top 500-as lista első 10 helyezettje közé, és az igazat megvallva, a Sun Solaris sokkal jobb teljesítményt nyújtott, mint a Linux.

Amivel sem a Sun, sem a Solaris nem tudott felvenni a versenyt, az a Linux közösség volt.

A Sun büszke lehetett a mérnöki innováció kivételes múltjára. De bármennyire is kiemelkedő egy vállalat, az csak egy vállalat. Egyetlen vállalat sem képes olyan széleskörű és mélységű mérnöki tehetséget alkalmazni, amely ma egy ipari szabványos infrastrukturális platform befogadásához szükséges.

És ma a Linux abszolút uralja a világ 500 leggyorsabb számítógépének listáját. A világ leggyorsabb szuperszámítógépeinek elképesztő 97%-át Linux hajtja, és csak 2%-át Unix (és egyet sem a Sun Solaris). McNealy a Linux ellenében végzett benchmarkok alapján soha nem jósolhatta volna meg cége szerencséjének ilyen drámai fordulatát.

Végül is a teljesítmény-összehasonlító mérőszámok önkényes módon mérik a teljesítményt oly módon, amely a valóságban soha vagy csak ritkán fordul elő. Abban a világban, amelyben valójában élünk, a közösségi benchmarkok sokkal nagyobb befolyással bírnak.

Benchmarking Közösség

Mark Callaghan, a Facebook MySQL adatbázis-guruja nemrég arról panaszkodott, hogy a benchmarkok (vagy ahogy ő nevezi, a "benchmarketing") mennyire félrevezetőek lehetnek az adatbázisok teljesítményével kapcsolatban. Ezzel azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy a különböző rendszerek értékelésénél szükség van a kontextusra:

A benchmarketing célja, hogy megmutassa, hogy A jobb, mint B. Akár véletlenül, akár szándékosan, a jó benchmarketing eredmények inkább az A jobb, mint B üzenetre összpontosítanak, mint arra, hogy A jobb, mint B, nem pedig arra, hogy A jobb, mint B ebben a kontextusban. Vegye figyelembe, hogy a kontextus kritikus lehet, és magában foglalja a hardvert, a munkaterhelést, azt, hogy mindkét rendszer megfelelően volt-e konfigurálva, és valamilyen kísérletet arra, hogy megmagyarázzuk, miért volt az egyik rendszer gyorsabb.

Egy olyan nyílt forráskódú operációs rendszer esetében, mint a Linux, lehetetlen értékelni a kódot a közösség kísérő kontextusa nélkül. McNealy 1999-ben csak a "sebességek és tápok" benchmarkingját látta, amely a Solarisnak kedvezett a Linuxszal szemben. De a fákat nézve nem látta az erdőt: a gyorsan növekvő Linux-közösséget.

Egy élénk közösség számos előnnyel jár egy nyílt forráskódú projekt számára:

-- A közösség teszi menővé egy nyílt forráskódú projekt elfogadását.
-- A közösség biztonságossá teszi egy nyílt forráskódú projekt elfogadását.
-- A közösség nagyobb teljes megszólítható piacot teremt
-- A közösség megnehezíti a versenytársak számára a versenyt.

A fenti #2 esetében a biztonság a számokban rejlik. Egy virágzó közösség nem csak annak kockázatát csökkenti, hogy egy adott kódrészletre való támaszkodás könnyekbe fullad, hanem azt is biztosítja, hogy egyre több online anyag (pl. legjobb gyakorlatok, Stack Overflow kérdések, GitHub stb.) és mély tehetségbázis áll rendelkezésre, ami megkönnyíti az elfogadást. Ez viszont a harmadik féltől származó kiegészítők növekvő ökoszisztémájához vezet, amely hálózati hatásokat generál az adott projekt számára. Ez egy önfenntartó körforgás, amelyet egy vállalatnak nehéz elsajátítania vagy fenntartania egy elkötelezett és elosztott közösséggel szemben.

A teljesítmény, mint kiderült, viszonylag könnyen megoldható probléma, ha egy projektnek elég közösségi lendülete van. A Linux esetében a teljesítmény akkor kezdett túlpörögni, amikor hatalmas kereskedelmi érdekeltségek csatlakoztak a bulihoz, köztük a Red Hat, az IBM, a HP, az Oracle és ironikus módon a Sun. Minden egyes támogatónak megvolt a maga oka a Linuxhoz való hozzájárulásra; mindegyikük más-más módon dolgozott a Linux fejlesztésén. Idővel ez nemcsak jobb általános funkcionalitást, hanem jobb teljesítményt is eredményezett.

A 2014-es év nagy közösségi fogadásai

Ezért maradok optimista többek között az olyan nyílt forráskódú projektekkel kapcsolatban, mint a Hadoop és az OpenStack. Mindegyiknek van még mit fejlődnie, teljesítmény és funkciók tekintetében, ahogyan a Linuxnak is volt 10 évvel ezelőtt. De mivel mindegyik komoly közösségi érdeklődésre tart számot, a teljesítménybeli és funkcionális szűk keresztmetszetek idővel megszűnnek.

Ez azt jelenti, hogy néha a jóból is lehet túl sok. Az OpenStack egy ilyen példa. A felhőközösség a piacra jutás útján megbotlott önmagában, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy az OpenStack közösségen belül több vezetésre van szükség. Feltételezve, hogy az OpenStack megtalálja ezt a vezetést, már rendelkezik egy élénk közösség minden más elemével, hogy tovább működjön.
http://readwrite.com/2014/07/01/linux-world-domination-complete-why-its-foolish-to-bet-against-open-source-communities

Válasz